Díjat kaptam

Olyan meglepetés ért amire igazán nem is számítottam, díjat kaptam Földytől.

http://turmixezaz.blogspot.com/

Köszönettel elfogadtam és igyekezni fogok teljesíteni a díjjal járó kötelességeket,ha egy kicsivel több időt tudok szánni a blogom folytatására.

Mezei Marianna: Áldás

Adjon az Úr kenyeret

sokat asztalodra,

hozzon neked meleget,

hitet a házadba,

éltessen, hogy élni tudj,

veszni sose hagyjon,

öltöztetve szívedet

vendéged maradjon.

Adjon az Úr égi fényt,

reményt a lelkedbe,

szeretettel öleljen

reggel, délben, este,

ott legyen ha elesel,

ébresszen, hogy felkelj,

tüze vigyen utadon

mindörökké. Ámen.

~*~*~*~*~

BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ÉVET KIVÁNOK MINDEN IDELÁTOGATÓNAK!

Juhász Gyula: Erdélyi ibolyák

A kolozsvári kikelet szülötte

E pár szál gyöngéd, kora ibolya.

Szűz szirmukon

szelíden eltünődve

A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,

A fájó tájról méla üzenet,

Virágnyelven beszéltek, ó parányi,

De drága kincsek, hervadt kedvesek!

Kék szemetekben az erdélyi égnek

Régi derűje integet felém

És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek

Bús ibolyák, gyötör egy néma vád

És rátok hintem könnyem harmatát!

Virágom-virágom...

Jószay Magdolna: Késő őszi harmónia

Két szürke kő között

késő ősszel szárba szökkent

s kinyílott egy halványlila petúnia…

akkor, mikor már

csak álom a szín, harmónia.

Ki várt rá vajon? Ki tehet róla?

Hisz már virág sincs, se híre-hamva,

csak érett avar,

mit a zord szél kavar

összevissza.

Az élet jelképe lett

két szürke kő között,

kevéssel fagypont fölött

a kimondatlan, biztos vég előtt

egy új élet teremtődött

konok önerőből,

a ritka, gyér napsugár felé

imádkozva magának utat,

leélni azt a keveset,

mi neki még adatott:

az életre - mely pár óra

csupán számára,

mégis - igent mondott.

Virágom-virágom...

Móricz Eszter: November

" szürkül a táj,

de még hősiesen

ellenáll virág,

fa, lomb, napsugár...

A virágok színe

már megkopott,

őszi lombok

deresednek.

Lenyűgöző őszi

varázsuk már

elillant.

A parkok sétányán

meddig virít

még az a néhány

kóbor virág?

Csendben hervadnak

a novemberi

virradatban.

Amott egy macska

rohan, nesztelen

hazafelé...

Egyre deresebbek

a hajnalok,

egyre fázósabbak

a nappalok, -

egyre jobban

szürkül a táj,

de még hősiesen

ellenáll virág,

fa, lomb, napsugár..."